Múlt hétvégén egy jól sikerült verseny keretében felavattuk Vásárosbécen a kis hazánkban az óbudai kanyon pálya megszűnése óta hiánypótlónak számító 18 lyukas állandó pályát. A pálya létrejöttét a hazai discgolfos közösség mellett számos horvát, szlovén és osztrák társaink körében ünnepeltük. Természetesen nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy kiknek is köszönhető ez az esemény. Elsőként Popa Gergőt és az Ő nagyszerű családját illeti a taps, amiért a saját területüket a discgolfos közösség rendelkezésére bocsátották, és az elmúlt két évben rengeteg munkával létrehozták ezt az állandó pályát. Ehhez a munkához rengeteg segítséget nyújtott Török Péter, és Erich Altoray, amiért természetesen nekik is jár a taps.

Röviden összefoglalom, hogy milyen élményekben volt részem ezen a hétvégén. Aki esetleg azt várja ettől az írástól, hogy minden pozit tüzetesen ismertetek, az spórolja meg magának az időt és a csalódást, és itt hagyja abba az olvasást, mert ez egy szubjektív élménybeszámoló és nem egy pályaelemző értekezés.

Kezdjük az elején. Amikor megérkeztük a térképen jelölt parkolóhoz az első impulzus az volt, hogy a területen megláttunk három békésen legelésző lámát. Igen, mi is megdörzsöltük a szemünket és nem a káprázat volt, a lámák tényleg ott voltak. A második impulzus, hogy megpillantottuk azt a  tripla mando-t, amit két méretes akác oszlop közé kifeszített hatalmas Kastaplast felirat alkotott. Ebből már lehetett sejteni, hogy nem egy összetákolt pályára érkeztünk. Bár eléggé későn értünk oda, azért még sötétedés előtt volt lehetőségünk végigmenni a pályán és megszerezni az első tapasztalatokat. Mielőtt kimentünk a pályára több játékos, akik már túl voltak a gyakorló körön, figyelmeztetett bennünket, hogy lesznek kihívások a pályán, és erősen ajánlott a spotolás is mert könnyen elvesznek a korongok a rengetegben.

Az első bejárás után vegyes érzésekkel tértünk vissza. Több olyan lyuk is volt, ahol nem láttuk az utat, vagy annyira szűk volt, hogy a legkisebb hibát is komolyan bünteti a pálya. Amit viszont már az első bejárásnál konstatáltunk, hogy a tee-k nagyon igényesen és jó minőségben lettek kialakítva. További jó pont a pályának, hogy a pozik nagyon szépen egymásra lettek fűzve, ezért nem kell feleslegesen sokat gyalogolni egyik helyről a másikra. Nekem különösen tetszettek azok a pozik, ahol volt szintkülönbség, lehetett lefele dobni, majd felfele, és akinek elég nagy keze volt az próbálkozhatott akár völgy átdobással is. Aztán persze volt olyan is, ahol annyi fa volt előttem a tee-nél, hogy azt gondoltam, elég csak csukott szemmel eldobom a korongot, akkor sem lehet rosszabb.

A gyakorlókört korongvesztés nélkül sikerült teljesítenünk, és amikor visszaértünk a bázisra, várt még ránk egy fantasztikus vacsora. A házigazdák bográcsban készítettek vaddisznó pörköltet, ami annyira finom volt, hogy még most is összefolyik a nyál a számban, ha rá gondolok.

A verseny mindkét napján remek nyári időben volt részünk, szél nem fújt, eső nem esett, és a lámák hol itt hol ott tűntek fel a pályán verseny közben. Többen kerültünk olyan vicces helyzetbe, hogy a lámákat is figyelembe kellett venni a dobásnál, mert éppen a dobóvonalban jelentek meg.

Ez a pálya, a már említett nehézségek okán rendesen szét tudja szórni a mezőnyt, amit jól tükröznek az elért pontszámok is.

A szombati napon is remek ellátásban volt részünk, mind az ebéd, mind a vacsora vonatkozásában. A házigazdák tényleg nagyon odatették magukat, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt, és ezt még szombat este egy fakultatív kürtöskalács sütéssel is megfejelték.

A verseny magyar vonatkozását tekintve azért is volt jó, mert a régi „veterán” játékosok mellett sokan jöttek azok közül is, akik a Kanyon DGSE (ez itt a reklám helye) által szervezett sportligeti ligakörök keretében ismerkedtek meg a játékkal. Érzésem szerint azon azért még kell dolgozni, hogy a régi és az új játékosok egy homogén közösséget alkossanak, de ez nem ennek a beszámolónak a témája.

A versenyen az alábbi kategóriákban mérték össze tudásukat a játékosok és a következő helyezések születtek:

MPO:

1. Stanislaus Amann

2. Kazai Bálint

3. Török Péter

FPO

1. Barbara Poljsak

2. Ira Molnar Goricki

3. Dora Bekes

MP40

1. Gerald Wölbl

2. Aleksandar Bato Sudzukovic

3. Hatvani Dániel

FP40

1. Lydie Hellgren

2. Kósa Gabriella

3. Cornelia Hackl

RAF

1. Major Gergely

2. Prágai Miklós

3. Antonio Salov

RAG

1. Gasper Arzensek

2.Kovács András

3. Popa Gergő

Öröm látni, hogy ebben a nemzetközi mezőnyben majd minden kategóriában előkelő helyezéseket értek el a hazai játékosok. Tekintve, hogy ez volt az EB kvalifikációs sorozat első állomása, számomra külön öröm, hogy Bálint szerepelt a magyarok között a legeredményesebben ezen a versenyen.

A végére még egy észrevételem maradt csupán. Számos versenyen részt vettem már az elmúlt években és így van összehasonlítási alapom a díjak tekintetében. Annak nagyon örültem, hogy a nevezéssel minden játékos kapott egy - az eseményre emlékeztető - korongot. A pálya minősége és a szervezés lebonyolítása tényleg 5*-ot érdemel nálam, viszont ennek tükrében a díjak – hogyismondjam – szerényre sikeredtek. Persze láttunk már olyat, hogy a végén szinte majdnem csak az nem kapott valamilyen jogcímen díjat, korongot, emléklapot stb., aki ki se lépett a pályára, és ezt magam is túlzásnak tartom. Szerintem ennek az eseménynek a rangját jobban tükrözné, ha a jövőben olyan jellegű díjazásban részesülnének a helyezettek, ami –nem kell hatalmas dologra gondolni, de mégis - egy tárgyi emlék, amin rögzítve van az esemény megnevezése, az évszám, a kategória, és a helyezés.

Ez az egy hiány maradt bennem, amit nem cikizésként, hanem a jövőre nézve jobbító szándékkal jegyeztem meg.

Említést kell még tennem egy arcról, aki Neo a hegylakó néven mutatkozott be és végig élőzte a TIKTOK-on a kétnapos versenyt. Az ő lelkesedéséért is köszönet jár különösen azért, hogy ezzel is népszerűsíti a nálunk még mindig kevéssé ismert játékot.

Mégegyszer köszi a sok munkát és a lehetőséget, hogy ott lehettem, és szívesen fogom a jövőben is  látogatni ezt az igazán változatos és szerethető pályát.

Kazai János